MC Tisza-tó Vízitúra, Télen hótalpas túrák Szlovákiában

Tiszafüredről (Tiszafüred Albatrosz-kikötő) indulunk, és 10 órakor találkozunk. Az először kenuzókat kérjük, hogy jöjjenek félórával korábban. A reggeli "rutin" (wc, üdvözlés, tájékoztató, hajók vízre tétele, felszerelés kiosztása, a "kezdő" vízitúrázók betanítása, naptejezés, gyakorlás, mosdó, kenuba pakolás, beszállás a stabilizált kenukba) után vízre szállás. 

A Füredi-Holt-Tiszán, majd hamarosan vadregényes vízi úton evezgetünk, rögtön kezdjük érezni a Tisza-tó madárvilágának gazdagságát. Ha a kikötőnél még nem, idáig már tízszer találkoztunk szárcsákkal.

Az utolsó pillanatig reménykedve, hogy mégse erre fogunk evezni, minden bizonnyal neheztelve, ami rosszabb, félve rebbennek fel a bakcsók a víz fölé belógó ágakról.

Itt még valószínűleg nem látunk fattyúszerkőt, de már megpillanthatunk küszvágó csért, sirályokat.

Ami "nagy és szürke" az a szürke gém, a másik "nagy és fehér", pedig a kócsag. (Esetleg gólya, de ők maximum a levegőben....) És persze látunk majd tőkés récét (vadkacsát). Búbos vöcskök fognak előttünk búvárosdit játszani. Vízityúkok iszkolnak be a nádba, vagy éppen gyékénybe, sásba, kákába, amelyek felismerésében olyan vérprofi leszel a nap végére, hogy azt hiszik majd, botanikus vagy. 

Rossz hírünk, hogy max. néhány másodpercig és röptében mindig távolodva látod majd a jégmadarat. Pontosabban mindig egy gyönyörűséges, szinte neonkék repülő kis bigyóra fogja a túravezető majd azt mondani, hogy: na az volt a jégmadár. Láthatunk majd üstökös és törpe gémet. Ami kb. akkora mint a törpe gém, csak lapos, zúg és Made in Korea felirattal egy helyben szitál: az a drón. A drón övezetnél egy szinttel feljebb ragadozó madarak köröznek, főleg barna réti héják. Még magasabban a Kecskemétről startolt Gripeneket, és legfelül, ha "négy csíkot húz" 11 óra 10 perc táján, akkor a British Airways Kuwait City és London közötti B-747-es jumboját látod. 

Ha jó a víz- és levegőhőmérséklet, akkor egy kis fürdés is belefér a technikai szünetbe a Tisza és az öblítőcsatorna torkolatánál.

A pihi után kb. 20 perccel nyugat felé lapátolgatunk. A régen a Tiszából leágazó, majd oda visszatérő, ún. fattyúágnak, ma már érzékelhetetlenül kicsi a sodrása, miért is lenne sodrás, amikor az egész fattyúág része a Tisza-tó nevű víztározónak, amelynek szinte tökéletesen azonos a vízszintje. 

 
Itt már szerencsére kisebb a halászcsónak forgalom, bár még vannak. De az alkalmi félrehúzódásoktól eltekintve itt már nyugis a kenutúra, idill közeli a vakáció.

Az ebéd és wc-szünet után a fattyú ág egyik, vagy másik, esetleg mindkét (!) oldalán tavakat fedezünk fel. Na kérem, ha itt nem dobod el az a****at, akkor sehol. Az egyik tó bejárata tényleg olyan gyönyörűséges, annyira pompázatos a lombalagút, hogy arra nincsenek szavak.

A fotók talán valamennyire visszaadják, hogy übercsúcs. Ha meg nem, eggyel több ok, hogy meggyőződj arról, a valóság mennyire lepipálja, amit amúgy sem lehet szavakba önteni. 
Miközben egy belső tavat fedezünk fel, olyan helyeken evezgetünk, ahol tényleg csak a madár jár...,  ez itt a végtelen nyugalom tengere. Nem akaródzik, de egy ponton fordulunk, és egy-két pisilési szünettel, ill. esetleg pancsolással megszakítva érkezünk az indulási kikötőbe, ahol kenutakarítással fejezzük be a kenutúrát. Az egynapos vízitúrázóknak hazautazás, a többnapos kenutúrán lévőknek a holnapi viszontlátásig sziasztok!